Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép

Ez a bejegyzésemet a március 15-i események váltották ki belőlem. Kicsit indulatosabbra sikeredett, mint szerettem volna, de úgy döntöttem, vágatlanul közlöm. Nincs benne hivatkozás, és nem szabatos a fogalmazás, mert csak a saját szubjektív véleményem.

Kezdjük egy Radnóti-idézettel, a Nem tudhatom című versből van, kiemelés tőlem:

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
---
 Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."


Belőlem nagy felháborodást váltott ki, hogy azt olvastam, miniszterelnökünk a március 15-i beszédében azt mondta, Magyarország nem lesz gyarmat, az Európai Unió hasonlatos az Szovjetunióhoz és a Habsburg-ok vezette Osztrák-Magyar Monarchiához. Nekem egyszerűen az a véleményem, Orbán a kormánya (és az előző magyar kormányok-----előző történelmi korok kormányai is???) által elhibázott rossz gazdaságpolitikai döntésekért másokat akar hibáztatni. Másokat: Az Európai Uniót, az IMF-t, Krisztust, Buddhát, Krisnát, mindenkit, csak saját magát nem. Nem akarja ugyanis elveszteni politikai népszerűségét, ezért ki kell találnia valami magyarázatot, amivel megnyugtatja a választóit. Választása pedig jelen esetben az Európai Unióra esett. Legyen az EU a bűnbak mindenért. Az az EU, akinek Magyarország rendszeresen nem fizeti be a kötelező tagsági díjakat. Az az EU, akitől a tagdíjat rendszeresen nem fizető Magyarország rendszeresen felvesz jelentős összegű pénzügyi támogatásokat fejlesztési beruházásokra. Ezeket az Orbán követői által oly mértékben gyűlölt EU nyugati országaiban élő adófizetők fizetik be. Nekem az a véleményem, ha már nem fizetjük rendesen a tagságunkat, és egy halom pénzt kapunk az EU-tól, akkor legalább ne járjon a szánk, hogy az EU miatt van minden problémánk. Megdöbbentő számomra, hogy ennyi ember bekajálja ezt az olcsó demagógiát. Vagy talán be is akarják kajálni? Jobb ez a tudat, mint szembenézni a fájó igazsággal, vállalni a rossz döntéseinkért a felelősséget? Kíváncsi vagyok, hogy amikor majd a magyar kormány újra tarja a markát az országot a gazdasági válságból kihúzó újabb EU-s támogatásért, (mert tartani fogja, az biztos, hiszen Magyarország nem tud külső segítség nélkül kijönni ebből a szorult helyzetből), akkor is ennyire gonosz mumus lesz-e még az EU?

A magyar politikai életben nagy hagyományai vannak a bűnbakképzésnek, történelmi idők óta. Nem a balsors tép minket, hanem mi magunk. Mindig ki kell találni valamit, hogy mások tehetnek a rossz dolgokról, nem pedig mi.

Egy másik felháborító dolog az volt, amit a Nemzeti Bank függetlenségéről mondott: A hvg.online-ból idézek: "Mint mondta, a márciusi ifjak is látták azt, hogy a pénzügyi függetlenség fontos, ezért törekedtek arra, hogy független nemzeti bankot követeljenek. Szerinte ugyanakkor nem az a  független jegybank, ami a nemzetétől független, hanem az, ami megvédi a nemzet szabadságát. "Józan ember nem adja a kamrakulcsát a szomszédjának" - tette hozzá." 


Igen ám, csakhogy Orbán Viktor maga akarja kontrollálni a Nemzeti Bankot. Szerintem éppen az Orbán által kontrollált Nemzeti Bank az, ami nemzetétől független. Egyébként a "nemzetétől független jegybank" is egy jó nagy retorikai baromság. A nemzet azon emberek közössége, akik egy történelmi, politikai és kulturális közösségből jövőnek vallják magukat. A jegybank meg egy intézmény, ami irányítja a monetáris politikát, hogy az megfelelően reagáljon a szabad piac kihívásaira. A piacgazdaságban ugyanis nem a kormány és nem is az állam irányítja a monetáris politikát, mint régen a tervgazdaság idején volt, hanem a piac. Bár Magyarországon a kormány és az állam lassan egy és ugyanaz lesz. De visszatérve a "nemzetétől független jegybank" kifejezéshez: A független jegybank az aktuálpolitikától független, nem a nemzetétől .A nemzet egy kulturális közösség, a jegybank egy intézmény az államigazgatásban. Mi köze a nemzetnek a jegybankhoz, az állami számvevőszékhez, az Alkotmánybírósághoz, vagy bármelyik más, a demokráciát biztosító fékhez és ellensúlyhoz? Az égegyadta világon semmi. Ez is csak egy szöveg, ami jól hangzik, a tömegmanipulációra felhasználható, de semmi értelme. 

Az meg, hogy az EU Jegybank feletti kontrollja gátolná a szabadságot, egyszerűen nem igaz. Kinek a szabadságát gátolná a Jegybank feletti EU kontroll? Egyedül Orbán Viktor azon szabadságát, hogy maga manipulálhassa a monetáris politikát. Más szabadságot szerintem nem gátolna. Azzal, hogy az EU -hoz csatlakoztunk (népszavazás útján, 2004-ben, lehet rá emlékezni, megkérdeztek minket, hogy kell-e ez nekünk) vállaltunk az azzal járó kötelezettségeket is, nem csak a pénzügyi támogatások kiapadhatatlan folyását. Ha Magyarország az Eurozóna tagja lenne, akkor a magyar monetáris politika EU szinten lenne, és a kormány sajnos nem tudna kénye-kedve szerint szórakozni a monetáris politikával, válságba sodorva az országot. Akkor a valutánk stabilitását kutya kötelességünk lenne megőrizni, mert ezzel veszélybe sodornánk az egész Euro-zóna stabilitását. Magyarul kénytelenek volnánk tenni valamit a stabil gazdaságért. Nem lehetne annyit lopni, csalni, hazudni "sajnos". A nagyobb EU - kontroll a monetáris politikában tehát a stabilitást szolgálná, és nem tenné lehetővé, hogy hozzá nem értő magyar politikusok saját kontójukra garázdálkodjanak a valutapolitikával. Én inkább az EU-ra bízom a kamrakulcsomat, mint Orbán Viktorra.



Ide másolom a demagógia görög szó jelentését, szerintem sokan nem tudják, hogy mit is jelent ez, pedig hasznos szó: 
 
nagyhangú, hazug ígérgetés és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére; népcsalás, népámítás


Egy dologban egyetértek Orbán Viktorral: Most van szükség a tettrekész Kossuthra, a bölcs Széchenyire. Igen. Ez igaz. Rájuk szükség lenne most. De ők meghaltak. Hol van ma egy Széchenyi, aki felajánlja birtokainak egy éves jövedelmét a magyar kulturális élet támogatására? Hol van ma egy politikus, vagy bármilyen más vezető, aki még nem járatta le magát erkölcsileg, és emellett képes civil kezdeményezést előidézni? A magyar történelemben utoljára valóban 1848-ban volt egy olyan politikusgeneráció, aki hajlandó volt áldozatot hozni a célokért, vállalni a felelősséget a tettekért, elősegíteni az összefogást. Az összefogást, egy olyan Magyarországon, ahol a nemzetállam még nem is létezett. A nemzetállam ugyanis a 19. század találmánya. Akkor jött divatba, hogy emberek egy közösségbe tartozónak kezdjék el vallani magukat, csak azért mert egy országban laknak, egy nyelvet beszélnek. 48 előtt a  nemes soha nem említette volna egy lapon magát a jobbággyal pusztán azért mert egy nyelvet beszélnek. Széchenyi jobban beszélt németül és latinul, mint magyarul, mint akkoriban minden "magyar" arisztokrata, a magyar nyelv a jobbágyok nyelve volt, és Kazinczyék nyelvújító mozgalma előtt alig létezett. A magyar arisztokrácia ennek az óriási különbségnek az ELLENÉRE összefogott a magyar jobbágysággal a szabadság érdekében. A magyar nemzet, amire mostanában kétpercenként hivatkoznak, ekkor született. Akkor sokkal óriásibb volt a szakadék a magyar társadalom rétegei között, mégis összefogtak. Most nincs akkora szakadék, mégse fogunk össze. A magyar arisztokrácia SAJÁT ANYAGI HASZONLESÉSÉT félretéve rengeteg pénzt áldozott olyan nemzetépítő civil kezdeményezésekre, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a folyószabályozás, dunai hajózás, hídépítés, kaszinó, lóverseny a közélet élénkítéséért, és még sorolhatnám. Hol van ma egy olyan magyar elit társadalmi réteg, aki képes pénzt áldozni magyar civil célokért, társadalmi célokért és nem csak a saját hasznát lesi?


Azt mondja a miniszterelnökünk, hogy nem szabad az a magyar, aki munkanélküli, meg fizetnie kell a lakáshitelét? Az aradi vértanúk meghaltak a szabadságért, mi meg azon rinyálunk, hogy nehéz a lakáshitel és ezért nem vagyunk szabadok? Hogy lennénk mi a reformkor generációjának a leszármazottai? Semmi közünk hozzájuk! Nem érünk fel hozzájuk sem erkölcsi nagyságban, sem áldozatkészségben, sem bátorságban, sem összefogásban.


A reformkor vezetői látnokok voltak, és hősök. Látták, hogy mit kell tenniük a jelenükben, hogy a holnap generációjának(vagyis nekünk) jó legyen . Feláldozták, amit fel kellett áldozniuk, a jelenükben, hogy a jövő generációjának (vagyis nekünk) jó legyen. Ki képes erre ma? Ki hoz áldozatot MA egy szebb HOLNAPért, amit lehet, hogy nem  ér meg, csak a gyerekei?


Na jó, nem dühöngök. Ugyanakkor tudom, hogy vannak sokan Magyarországon, akik úgy gondolkodnak, mint én, és nem úgy, mint ők. És tudom, hogy senkinek sem könnyű megélni, gyereket nevelni....De akkor is!!!!!


Egy Petőfi - idézettel zárom: 


"Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.

...
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe."

Csak azt remélem, hogy a Radnóti által említett csecsszopókban idővel valóban megnő az értelem, és fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.