Ne vádoljatak, majd én megcsinálom:)

Avagy védőbeszéd egy vétek mellett, amit vétek lenne kihagyni

A tárgyalóterem kongott az ürességtől, akárcsak a szivem, amikor bekisértek.
Az ablakon beszűrődő reggeli napsugarak vakitó fényjátékkal árasztották el a csempét. Az üres padsorok álmosan nyújtózkodva figyelték a levegőben táncoló, aranyló porszemeket.
Leültettek a vádlottak padjára. Egy ideig sütkéreztem a csendben, és összemosolyogtam a kajánul kavargó, szemtelen porszemekkel.
Az ajtó hangos csattanással kivágódott. A biró, az ügyész és az esküdtek bevonultak. Szigorú, határozott lépteiket talár-páncél takarta.
A tárgyalás megkezdődött.
Felvonultak a pulpitusra, mint valami piedesztálra, én pedig készségesen tűrtem, amint pellengérre állitanak.
-Vádlott, álljon föl-szólt a biró.
Engedelmeskedtem. Mi mást tehettem volna?
-Neve?
-Dorka Anett.
-A biróság ezennel megkezdi esetének kivizsgálást. Az ÖN-VÁD ön ellen a következő: NEM VALÓSITOTTA MEG ÖNMAGÁT. Van védőügyvédje?
-Nem, kérem, magam látom el a védelmemet a tárgyalás során.
-ÖN-VÉDELEM? Értem. Készült védőbeszéddel?
-Igen, kérem alássan, készültem.-feleltem méltatlankodva. Mégis, minek néznek ezek engem?
-Akkor halljuk, milyen mentségei vannak arra nézve, hogy NEM VALÓSITOTTA MEG ÖNMAGÁT?

-Én inkább kifogásoknak nevezném őket, biró úr, nem mentségeknek.
-Ahogy gondolja. Halljuk a védőbeszédét!

Az esküdtek, a biró és az ügyész leültek. Én állva maradtam. A szivem rettegve vert a gyanakvó tekintetek kereszttüzében.

Nekikezdtem.

-A vád ellenem tehát az, hogy elmulasztottam az ÖNMEGVALÓSITÁST. Gondosan tanulmányoztam Ezérttartitt Ezazország büntető törvénykönyvének ide vonatkozó paragrafusait. A törvénykönyv egyértelműen kimondja, hogy Ezérttartitt Ezazország minden álompolgárának nem csak joga, hanem KÖTELESSÉGE is tökéletesen boldognak lenni. Megköveteli, hogy kövessük az álmainkat és megvalósitsuk önmagunkat, valamint kövessük önmagunkat, és megvalósitsuk álmainkat. Az álmaink ugyanis mi vagyunk. Mindegy, hogy melyiket követjük vagy valósitjuk meg - önmagunkat, vagy az álmainkat. A végeredmény ugyanaz. Viszont, ha nem valósitjuk meg önmagunkat, önmagunk csak álom marad. Önmagunk sosem válik valóra. Az meg olyan, mintha soha nem is léteztünk volna. És az meg milyen már?

Van az úgy viszont, hogy túlságosan lusták és gyávák vagyunk ahhoz, hogy az álmainkat valóra váltsuk és/vagy megvalósitsuk önmagunkat. Ezért inkább úgy próbálunk kifogni az álom- és ön-megvalósitáson, hogy kifogásokat gyártunk azért, hogy kibújjunk a boldoggá válás kinzó terhe alól. Az én kifogás-gyűjteményemet egy kifogásgyártó kisiparos is megirigyelhetné. Rajtam aztán nem fognak ki!

Kifogások arra, hogy miért NEM VALÓSITOTTAM MEG ÖNMAGAM:

-Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász leszek. Azonban ez nem lehetséges, ugyanis nincs tűzoltói, katonai vagy vadakat terelő juhászi diplomám, sőt még egy nyamvadt  (OKJ-s!!!) szakképesitéssel sem  rendelkezem ezeken a területeken. Hivatalos felsőoktatási intézményben megszerzett oklevél nélkül pedig sehogyan sem tudom bebizonyitani, hogy értenék a tűzoltósághoz, katonasághoz, vagy vadakat terelő juhászsághoz. Emiatt Ezérttartitt Ezazország semmelyik városában sem pályázhatok semmilyen állásra. Az a végzetem, hogy nincs ilyen végzettségem, ezért esélyem sincs arra, hogy el tudjak helyezkedni a saját lábamon. Fölösleges is megpróbálni állást keresni. Inkább ülve maradok.

-Ha lenne is hivatalos okvelem, papirom vagy nyelvvizsgám arról, hogy értek a tűzoltósághoz, katonasághoz, vagy vadakat terelő juhászsághoz, az se segitene, hiszen még mindig hiányzik egy létfontosságú alkotóelem az önmegvalósitás-elixir receptúrájához: ez pedig nem más, mint a TEHETSÉG. Nem vagyok tehetséges semmi olyasmiben, amit valóban élveznék. Ezért inkább csinálok valamit, amiben tehetségtelen is vagyok, és nem is élvezem, de legalább jól keresek vele. Ahhoz ugyanis van tehetségem, hogy élvezzem a multinacionális környezetben megkereshető magas fizetésemet. Aki keres, az talál. Aki jól keres, az nem feltétlenül találja meg önmagát, sem pedig azt, amit keresett.

-Már igy is túl sok időt elvesztegettem arra, hogy NEM VALÓSITOTTAM MEG ÖNMAGAM. Ha eddig nem tettem meg, hogy teszek valamit a boldogságomért, miért pont most kezdjem el? Ha hihetünk a statisztikáknak, a nők várható élettartama a fejlett nyugati civilizációkban 87 év, és ez sajnos egyre nőni fog. Ha 26 évet kibirtam úgy, hogy nem vagyok boldog, és NEM VALÓSITOTTAM MEG ÖNMAGAM, akkor az a 61 év már csak eltelik valahogy. Eddig is elvoltam boldogtalanul, ezután is elleszek. A 87 év várható élettartamtól ugyanis ne várjunk feltétlenül tartalmas életet. Mit tartalmaz 87 év? Ez várhatóan attól függ, hogy milyen tartalommal töltjük meg a 87 év élettartamot.

-Azzal, hogy NEM VALÓSITOM MEG ÖNMAGAMAT, szert teszek még egy előnyre: Megfelelek a Szülői Elvárásoknak. Persze csak ha jól felelek. Számomra alapvető fontosságú ugyanis, hogy "megfelelt"-re vizsgázzak Szülői Elvárások tantárgyból. Legalább egy kettes alát mindenképpen meg kell szereznem, ugyanis ha megbukom Szülői Elvárások tantárgyból, akkor sajnos elkerülhetetlenné válna a Felnőtté Válás. Ez pedig olyasvalami, amit az ember 26 évesen, Ezérttartitt Ezazország álompolgáraként egyszerűen nem engedhet meg magának.
Vannak olyan tanulók, akik, miután nem mentek át Szülői Elvárások tantárgyból, úgy döntenek, hogy gyerekkort ismételnek. Így egy ideig még elodázhatják a Felnőtté Válást. A Gyerekkor - ismétlő vizsga során egy, leendő házastársukból és gyerekeikből álló pótvizsga-bizottság előtt tudják bizonyítani, hogy mégis csak képesek mások elvárásai szerint élni.

-A környezetemben élők közül sajnos sokan szintén hasonló önmegvalósitási problémával küzdenek, mint én. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik szeretnének hires filmrendezők, étterem-tulajdonosok vagy fociedzők lenni, mégsem azok. Ehelyett inkább BKV-ellenőrök, kukásautó - vezetők, vagy multinacionális cégek irodai dolgozói. Nem szeretik, amit csinálnak, nem csinálják, amit szeretnek. Nem szeretjük, amit csinálunk, nem csináljuk, amit szeretünk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy vannak olyanok is, akik titkon arról álmodoznak, hogy BKV-ellenőrök, kukásautó - vezetők vagy multinacionális cégek irodai dolgozói legyenek, mégsem azok. Ehelyett inkább hires filmrendezőként, étterem tulajdonosként vagy fociedzőként dolgoznak. Azt gondolom, talán ők vannak kevesebben.)

A leginkább pedig azokat tisztelem, akik BKV - ellenőrként, kukásautó - vezetőként, vagy multinacionális cégek irodai dolgozójaként tevékenykednek, és tökéletesen boldogok attól, amit csinálnak. Szeretnék én is rájuk hasonlitani.

Sok, a Környezetemben Élő Önmegvalósitási Problémával Küzdő Ember (az egyszerűség kedvéért nevezzük őket  KÉÖPKE-nek) rendkivül zokon venné, hogy én csak úgy ripsz-ropsz megvalósitom önmagamat.
Ezáltal ugyanis az összes KÉÖPKE azzal a zavaró és kellemetlen ténnyel szembesülne, hogy ők is megtehetnék ugyanezt, ami ugye nyilvánvaló képtelenség. Ezzel akadályoznám őket abban, hogy elmerüljenek a sikertelenségük felett érzett meddő siránkozásban és az önsajnálat simogató tengerében. Nem szeretném elvenni a többi KÉÖPKE-től azt a kis örömet, hogy legalább időnként sajnáltathassák magukat kudarcos sorsukért. Úgyis annyi rossz dolog van az életben. Az embernek legalább annyi élvezete legyen, hogy időnként kicsit sajnáltathatja magát. Egy kis világfájdalom mindenkinek jár. Mindennapi nyomorunkat add meg nékünk ma. Az önsajnálat az alapvető emberi jogok egyike. Mi KÉÖPKE -k tartsunk össze, nem igaz?

-Végezetül, gondoljunk csak bele, mi történne, ha hirtelen mindenki a környezetemben MEGVALÓSITANÁ ÖNMAGÁT, magamat is beleértve? Nem tudnánk többé együtt keseregni karrierfejlődésünk kudarcain, szidni a körülményeket, amelyek pont most nem alkalmasak az ÖNMEGVALÓSITÁSRA, átkozni gonosz főnökeinket, akik nem segitenek nekünk, hogy MEGVALÓSITSUK ÖNMAGUNKAT. Ha megvalósitanánk önmagunkat, utána miről beszélgetnénk? Arról, hogy mindannyian mennyire boldogok, sikeresek és elégedettek vagyunk? Ugyan már! Az halálosan unalmas és értelmetlen lenne. Lehet, hogy néhány emberrel ez volt az egyetlen közös társalágási témánk. Egy társalgási téma felszámolása pedig ellentmond a jó izlésnek és a közizlésnek is. Úrinő nem is vetemedik ilyesmire.Ezért inkább hagyjuk is a fenébe az egész hülye ÖNMEGVALÓSITÁST!

Befejeztem a beszédemet. A biróság rezzenéstelen arccal megköszönte szereplésemet, majd tájékoztattak, hogy sort keritenek az itéletem meghozatalára. Megkértek, hogy ezalatt az idő alatt a terem előtt, a folyosón várakozzam.
Odakint engedélyt kértem az őrtől, hogy leugorhassak a biróság büféjébe elszivni egy kávét és inni egy cigarettát addig, amig a biróság és az esküdtek határoznak a sorsom felett. Az őr viszont közölte velem, hogy én csak ne ugráljak.
-Rendben, Őr Úr, nem ugrálok, megigérem. De cserébe lemehetek a büfébe kávézni és rágyújtani?

Az őr értetlenül nézett rám. A tárgyalóterem ajtaja ekkor újra kivágódott. (Sajnos nem jut eszembe jobb hangzatos és sokkoló szó arra, hogy kinyilt az ajtó, a "tárgyalóterem ajtaja kivágódott" kifejezést pedig már elhasználtam az első bekezdésben. Ezért elnézést kérek az olvasótól.)

Visszamentünk a helyünkre.

-Kihirdetném az itéletet-szólt a biró. - Vádlott, álljon föl! A biróság meghozta itéletét. Dorka Anett bűnösnek találtatott az ÖN - vádirat első és egyetlen vádpontjában: ÖNMEGVALÓSITÁS elmulasztása vétségben. A biróság ezért a vádlottat egy év önkénteskedésre itéli Franciaországban. Az itéletet azonnal végre kell hajtani. A tárgyalást ezennel berekesztem.