2011. augusztus 28., vasárnap

Sóvárgás-keringő

A szórakozóhelyen még tombolt a zene. A belső teret a régi polgári Pest egyik bérházának gangjából alakították ki. A falak álmosan tűrték, hogy a zene hozzájuk csapódjon, majd lepattanjon róluk, és ütemekre hullva szerteszét szóródjon a táncparketten, zene-szilánkok borítsák be a hajdanvolt pesti bérház táncparkett-udvarát. De azért vidámak voltak a falak. Nosztalgiával tekintettek vissza arra az időszakra, amikor ők még bérház voltak, és gang voltak, és cselédlépcső voltak, és szalon voltak, és régi tisztes, úri, és polgári életforma voltak.
De a falak azért szerették ezt is. Szerették az újat is.Szerettek pesti bérház lenni, de megszerettek szórakozóhelynek lenni is. Szerették péntek és szombat esténként ölükbe venni a táncra éhes, felejtésre éhes, szerelemre éhes, az élet gondjaitól túl korán elgyötört, ipszilon generációs ifjúságot. A multinacionális cégek alkalmazottait. Az egyetemistákat. A vendéglátósokat. A fizikai munkásokat.
A gangos házból szórakozóhellyé lett házfalak ölükbe vették, elringatták ezeket a fiatalokat, hogy azok néhány órára elfelejtsék a túlhajszoltságukat, a túlfogyasztásukat, a túlinformáltságukat, a túlteljesítésüket, a túlszeretésüket, a túlélvezkedésüket, a túlfájdalmukat, a túlfelejtésüket.

Fél hat volt, vasárnap reggel. Az augusztus utolsó kánikula-szombatja. Az utolsó nyári éjszaka, amely még fülledt leheletével érint, és engedi nekünk, hogy lenge ruhában, szinte csupasz bőrrel, fázás nélkül táncoljuk át magunkat a vasárnapba.

Az utolsó szám következett. "I will find someone like you"- énekelte egy női hang. A DJ búcsúzóul tette fel ezt a dalt, lassan zár a hely.
De előtte még egy tánc.
Ültem, és néztem. Néztem ezt a képet. A táncparketten húsz-huszonöt ember. Férfiak és nők. Táncolnak egymással, egyszerre mozdulnak. Egyszerre lépkednek. Egyszerre fordulnak.

Milyen szép ez. Minden tökéletes. Nézem ezt a képet, majd fogom, összehajtogatom és elteszem. Elteszem a szívem zsebébe. Ha hiányozni fognak az átbulizott budapesti éjszakák, csak előveszem, és újra ott leszek. Ebben a képben.

De most még nincs vége. Most még ezt nézhetem. Még tart a táncolás, és én még nézhetem.

Felnéztem. A pesti bérház-gang-szórakozóhely falak felett kéken felvillant a virradat A sötétség észrevétlenül elszivárgott a hajnal hasadékain át. Fázós széllel borzongatott a levegő.
Igen.
Megjött az ősz. Véget ért.
Mi még önfeledten szeretkeztünk a nyárral, a zene paplankét ölelt, és közben észre sem vettük, hogy rajtakaptak minket, félre nem érthető helyzetben, in flagranti. Igen. Csak önfeledten szeretkeztünk a nyárral, és észre sem vettük, hogy hálószobánk ajtaja már rég tárva-nyitva, és ott áll a küszöbön az ősz. Aztán végre mi is feleszméltünk, hogy tetten értek minket, és szégyentől és fájdalomtól sújtva próbáltuk meztelen lelkünket elfedni, magunkra kapkodni az öröm utolsó feslett, elfoszlott rongyait.

De most még nincs vége. Most még ezt nézhetem. Még tart a táncolás, és én még nézhetem.

Egy-két-há, egy-két-há. Lagymatag táncolás. Egy-két-há, egy-két-há. Egyszerre mozdulás. Egy-két-há, egy-két-há. Nyújtsd ide a kezed. Egy-két-há egy-két-há. Csak táncolok veled. Egy-két-há, egy-két-há. Nézem az ajkadat. Egy-két-há, egy-két-há. Ne add a csókodat. Egy-két-há, egy-két-há. Ne engedd még nekem. Egy-két-há, egy-két-há. Ne engedd még nekem. Egy-két-há, egy-két-há. Lagymatag táncolás. Egy-két-há, egy-két-há. Egyszerre mozdulás. Egy-két-há egy-két-há. Egyszerre lépdelés. Egy-két-há, egy-két-há, ez csak egy táncolás. Egy-két-há, egy-két-há. Nézem az ajkadat. Egy-két-há, egy-két-há. Ne add a csókodat. Engedd hogy vágyjam még. Ne engedd még nekem. Engedd, hogy fájjam még. Ne add meg még nekem. Egy-két-há egy-két-há. Nézem az ajkadat. Egy-két-há, egy-két-há. Ne engedd még nekem. Egyszerre mozdulás. Egyszerre lépdelés. Ne engedd még nekem. Ne engedd még nekem. Egy-két-há, egy-két-há. Közeledj, közeledj. Egy-két-há, egy-két-há. Távolodj, távolodj. Ne engedd még nekem. Ne engedd még nekem. Engedd, hogy vágyjam még. Ne engedd még nekem. Közeledj, közeledj.Ne engedd még nekem. Távolodj, távolodj. Ne engedd még nekem. Egy-két-há, egy-két-há. Lagymatag táncolás. Egy-két-há, egy-két-há. Egyszerre mozdulás. Engedd hogy vágyjam még. Ne engedd még nekem. Közeledj, közeledj. Ne engedd még nekem. Közeledj, közeledj. Egyszerre mozdulás. Nézem az ajkadat. Ne engedd még nekem. Ez csak egy táncolás. Fáj ez a sóvárgás. jó ez a sóvárgás. Jó ez a táncolás. Fáj ez a táncolás. fáj ez a sóvárgás. Ez csak egy sóvárgás. Ez csak egy táncolás. Közeledj, közeledj. Vágyom a csókodat. Nézem az ajkadat. Nézem az ajkadat. Egy-két-há, egy-két-há. Egyszerre mozdulás. Egyszerre lépdelés. Lagymatag táncolás. Közeledj, közeledj. Egy-két-há, egy-két-há. Közeledj, közeledj. Egyszerre mozdulás. Egy-két-há, egy-két-há. Érezd, hogy vágyom rá. Egy-két-há, egy-két-há. Érzed, hogy vágyom rá. Közeledj, közeledj. Fájdalmas sóvárgás. Közeledj közeledj. Testünkben lángolás. Most add a csókodat. Nincs már több sóvárgás. Egy-két-há, egy-két-há. Nincs már több sóvárgás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése