Amikor hazamentem karácsonyra, meglepetéssel tapasztaltam a kis hazánkban lezajló politikai változások hatását. Nagyon aggasztanak az új alkotmány antidemokratikus elemeket tartalmazó kitételei. Amikor otthon bekapcsoltam a televíziót, nem ugyanaz a magyar egyes fogadott, mint amit otthagytam szeptemberben. Számomra igenis világosan érezhető volt, hogy a politikai vitaműsorokban a riporterek úgy teszik fel a kérdést, hogy az a kormánypárt véleményét tükrözze, a hírek úgy vannak összeválogatva a híradóban, hogy ne nagyon kerüljenek be olyan hírek, amelyek negatívan befolyásolnák a kormány intézkedéseiről adott képet. Egyszóval a média szerintem manipulálva van, és ez világosan érezhető.
Múlt héten, takarítás közben kiesett a partvis a kezemből, amikor a francia hírekben meghallottam Magyarországot, Orbán Viktor nevét, és a hírt, miszerint a magyar kormány nem hajlandó az Európai Unió utasítására sem eltávolítani az új magyar alkotmányból a demokráciát korlátozó részeket. Számomra meglepő volt, hogy ebből csak most lett hír itt nyugaton. A német lakótársam is mondta már, hogy a szülei is hallották, mi történik nálunk, és azt mondták, azt hitték, ilyesmi kb csak Kazahsztánban történhet meg, nem egy európai uniós tagállamban. Nagyon elszomorított ezt hallani.
József Attila: Levegőt! c. verse jut eszembe.
Olvassátok el:
http://www.sztaki.hu/~blb/irodalom/jattila/levegot.html
"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! "
Az iskolában a magyar kultúra népszerűsítése a feladatom. Remélem, nem ütközöm majd nehézségekbe, ha ezek a negatív hírek nagyon elterjednek. Viszont azért a legtöbb ember, akivel erről beszéltem, csak annyit mondott, hogy hallott valamit, hogy Magyarországon történik valami, mi is...? Igen, őket most eléggé lefoglalja az elnökválasztás, és a saját problémáik. Valljuk be, ez sem kevés, mint megtudtam, itt is elég sok nacionalista, radikális szervezet tevékenykedik, Sarkozy elnöksége botrányokkal van tele, a franciák sokallják az adókat, sokan sokallják a bevándorlókat, mások éppen azt gondolják, hogy nem adnak elég jogot nekik...
Most már kicsit árnyaltabban látom ezt a képet. Itt Franciaországban védve vagyok mindattól, ami otthon történik. Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert védve vagyok, mert az életemet közvetlenül nem érintik (most még) ezek a változások. Jó, mert távolról, kívülről látom mindezt, objektívebben meg tudom ítélni. Jó, mert minden rossz ellenére tudom népszerűsíteni külföldön szeretett hazám kultúráját, és ez talán most, ebben a történelmi pillanatban fontosabb, mint bármikor.
Rossz, mert szeretnék tüntetni menni a demokráciáért, aktív szerepet vállalni, aggódom a szeretteimért, és nem tudok semmit tenni mégsem. Rossz, mert egyedül vagyok a dühömmel, félelmemmel, szerepvállalási vágyammal, nincsenek körülöttem a honfitársaim, akikkel megoszthatnám mindezt. Rossz, mert a misszióm épp hazám kultúrájának bemutatása, nem akarom, hogy a negatív hírek tönkretegyék az iskolai projektemet.
Ellopták a biciklimet decemberben. A lett lakótársam bankja pedig becsődölt novemberben, és minden megtakarítását elvesztené, ha nem menne haza februárban Lettországba. Ezért pénzt kellett kérnie a szervezettől, hogy hazautazhasson intézkedni. Ennek egyáltalán nem örültek, az én bringa - ellopásomnak sem. Kicsit hűvösebbek lettek velünk a franciák, félek, hogy arra gondolnak, a kelet-európaiakkal csak baj van....A német lakótársam munkahelye, a Játékkölcsönző korábban fogadott lett önkéntest, aki rosszul beszélt franciául. Lakótársam főnöke elmondta: "Hát igen, minél keletebbre mész az európai unióban, annál kockázatosabb önkéntest fogadni, annál több velük a baj..."Tudom, hogy ez egy szűklátókörű megfogalmazás, és csak egy ember véleménye, de rossz ezt hallani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése