2012. január 30., hétfő

Mese a csodaszarvasról

A neten találtam egy blogot, amelyet egy Németországban önkénteskedő csaj készített, sok, gyerekeknek szóló magyar anyagot rakott fel. Ott leltem rá a csodaszarvas - történetre, kb. el is felejtettem már, hogy is volt ez az egész Hunorral és Magyarral. Az a jó az egészben, hogy a tanároknak mindegy, hogy mit adok elő, és hogyan, csak töltsem ki az egy órát és a gyerekek élvezzék. Viszont azért a csodaszarvas-történet elég erőszakos is tud lenni (mégis csak vadászokról van szó, akik nyíllal állatokra lőnek, meg persze embörre is), és

Az a rész is elég ellentmondásos, amikor a két ifjú és 100 kísérője megtalálják az erdőben a hercegnőket, 100 lánypajtásukkal együtt. Ebben van erőszak és szexualitás is, egyik se való négyéveseknek szerintem. Az eredeti szövegben ilyesmi volt: "Amikor meglátták a leányokat, a legények közibük vágtattak, nyergükbe kapták a leányokat, és izibe feleségül vették őket. Hunornak és Magyarnak a két hercegnő jutott, a vitézek meg megosztoztak a maradék 100 leányon" háááááttt .... szerintem ez nem pont így vót. Az osztozkodást és a "feleségül vevést" illetően ugyanis szerintem nem kérdezték meg a leányok véleményét a honfoglaló magyarok, amikor pont megtámadtak egy területet és ott nőket találtak. Azt se tartom valószínűnek, hogy amikor a honfoglaló őseink nőket raboltak, mindig pontosan kivárták a nászéjszakát az első romantikus együttlétig.

Végül úgy oldottam meg, hogy megtaláltam a monda egy gyerekeknek szóló változatát, ez nagyon naivan mesélte el a történetet. Ezt én lefordítottam franciára, nem szép és régies passé simple-ben csak sima múltidőben, és átnézettem a lakótársaimmal, ezután leírtam, és minden jelenethez rajzoltam egy képet. Amikor meséltem a mesét, mutogattam a képeket, nomád életmódban rajzoltam le a "Nimród családot", ez jó volt, mert így mesélhettem arról, hogy a honfoglaló őseink, mielőtt chevalier-k (lovagok) lettek volna, mint a franciák, előtte még nomádkodtak egy kicsit, jurtában laktak, nem chateau-ban (kastélyban), állatot tartottak, nem földet műveltek, és nyereg alatt puhított nyers húst ettek békacomb helyett:) Szóval vicces volt szembeállítani a két ország történelmi különbségeit, és a gyerkőcök értették is.

Az utolsó félórát rajzolással töltöttük. Csináltam egy hatalmas, plakátszerű papírt, amire rárajzoltam Hunort és Magyart, meg a csodaszarvast. Ezután megkértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljenek el egy mesebeli országot. Ugyanis Hunor és Magyar, akik egy szarvast kergettek, végül egy hazát találtak. Rajzoljuk le tehát együtt ezt a szép, mesebeli országot. Így is lett. A nagy papíromra a gyerekek rajzoltak egy Meseországot, (nagyon jó volt együtt rajzolni velük egy hatalmas papírra), és a rajzunkat ezután kiragasztottuk a kantin falára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése