Tudom, hosszúra nyúlik a post-om, de még egy dolgot meg kell említenem, amit az EVS-nek köszönhetek. Ez pedig nem más, mint az EURÓPAI IDENTITÁSTUDATOM. Már ilyennel is rendelkezem, igen. Sok külföldivel vagyok körülvéve, és igenis európai állampolgárnak is érzem magamat, nem csak magyarnak. Otthon ezt nem éreztem ennyire. Múlt hétvégén a németekkel, franciákkal, egy cseh és egy portugál csajjal meglátogattunk egy kis kathar várkastélyt egy eldugott, festői faluban. Egy középkori kávézóban ültünk, magas hegyekre nyíló kilátással a januárban is zöldellő legelőkre. Az Európa minden szegletéből összejött fiatal nukleáris kérdésekről, az Európai Unió jövőjéről, az EU problémáiról, lehetésges megoldásairól beszélt. Mindenki máshogy látja, mindenki gondolkodását befolyásolja a saját kultúrája. Egy dologban viszont egyetértettünk:
SZERETJÜK EURÓPÁT!
Jó dolognak tartjuk az integrációt. Hiszünk abban, hogy csak az összefogás segíthet rajtunk, ha nem akarjuk, hogy ez az ezerféle kultúrát, sokféle történelmi múltat, eltérő gazdasági fejlettségű régiókat magában foglaló Unió továbbra is virágozhasson, akkor is, ha igaz lesz, amit a Financial Times-ban olvastam még kitekintős újságíró koromban: a 21. század történelmét Ázsiában írják, és nem Nyugaton.
Kicsit egy Remarque - regénybe illő hangulatom támadt. Mintha ott, abban a kávézóban megérintett volna valami közelgő rossz szele. Minden jókedvünk és fiatalságunk ellenére is ránk vetült a gazdasági válság, az ugrásszerű ázsiai gazdasági fejlődés, a nukleáris kérdések, a nagyhatalmak fegyverkezésének fenyegető árnyéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése