Végre élesbe megy a projektem. Véget ért az iskolában a decemberi megfigyelési időszak, és azóta rendszeresen kell készülnöm valamilyen magyar kultúrát bemutató dologgal az osztályokban. Tegnap a kicsikkel a csodaszarvas történetét vettük át:) Rájöttem, ez a munka nekem is jó lesz arra, hogy újra felfedezzem a magyar kultúrában azokat a szépségeket, amelyeket eddig nem sikerült, vagy már felfedeztem csak elfelejtettem. Rájöttem ugyanis, hogy a középiskola óta egyáltalán nem foglalkoztam a magyar történelemmel, irodalommal, művészetekkel. Ez mostantól másként lesz:)
Az első alkalommal a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesét választottam, mert gyerekkoromban imádtam azt a mesét. Találtam szerencsére egy francia fordítást a neten, így azzal nem nekem kellett bajlódnom, sajnos nem annyira jó a franciám, hogy magamtól fordítgassak, tele lenne nyelvtani hibákkal. Ez pedig hibátlan fordítás volt, ráadásul mese-nyelven megírva. A francia mesékben mindig a "passé simple" igeidőt használják. Ezt az igeidőt beszédben egyáltalán nem használják, nagyon-nagyon régies. ezért a francia nyelvkönyveknek mindig a legvégén szerepel, és a legtöbb franciául tanuló ember sosem tanulja meg, mert elég komplikált, sok a rendhagyó ige, és tényleg csak írásban használatos, mesékben, tudományos cikkekben, stb. Ezért a legtöbb ember úgy gondolja, hogy na jól van, hagyjuk....enélkül is tudok franciául beszélni. Én sem ismerem még ezt az igeidőt, de elhatároztam, hogy ha odáig jutok, akkor megtanulom, mert nagyon szépnek találom a hangzását, és nem lehet lehetetlen megtanulni,ha a franciáknak is megy. Ráadásul amikor gyerek voltam, én is imádtam azt, hogy a mesékben többnyire más szavakat használunk, mint az élő beszédben. Ettől lesz meseszagú a mese, nem csak egy puszta szöveg. Most viszont örültem ennek a fordításnak, mert én biztos nem tudtam volna így lefordítani a mesémet.
A kiskakas gyémánt félkrajcárja-előadásomból elég sokat tanultam. Egyrészt azt, hogy valahogy prezentálnom kell a mesét, nem elég, ha csak felolvasom, mert az nem köti le eléggé a gyerekek figyelmét. Ezért zokniból varrtam egy kiskakas- bábot és egy török szultán bábot. A többi kelléket az oviscsoportban fellelhető cuccokból szedtem össze. (egy kék rongy volt a folyó, egy piros a tűz, és pont volt egy műanyag kastély kéznél a csoportban, a gyémánt félkrajcár pedig jobb híján egy eurós érme lett).
Meglepve tapasztaltam, hogy a mai gyerekek is szeretik azt, amikor a felnőttek mesét olvasnak fel nekik könyvből. Azt hittem, hogy a mai "X-box" generáció figyelmét már csak a world of warcraft és flash mcqueen köti le, nem holmi kiskakas meg török szultán. De tévedtem. Nagyon élvezték a kis előadásomat, találgatták, hogy mi lesz, nevettek a darázscsípős résznél, és lelkesen kukorékoltak a kiskakassal együtt. Aztán pedig megkértek, hogy adjam oda nekik a bábokat, és hadd játsszák el ők a mesét.
Az volt csak a gond, hogy a bábozás 15 perc alatt megvolt, és volt még 45 percem, ami alatt lövésem sem volt, hogy mit csinálhatnánk. Tehát rájöttem, hogy a történet mellé legközelebbre még sok egyéb dolgot is ki kell találni, mert tök nehéz kitölteni feladattal 45 percet. Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy a gyerekeket kb. 15 percig érdekli egyvalami. Tehát kb. 4X15 perces cuccot kell csinálnom, hogy ne unatkozzanak. Tehát ott álltam a 45 percemmel üres kézzel, hároméves tekintetek kereszttüzében, hogy akkor most mi lesz????Nem csinálunk semmit????
Szerencsére a dajka néni (akit imádok) kihúzott a trutyiból, gyorsan bedobdta, hogy hogy tudnánk az általam hozott kakasos kifestőből bábokat fabrikálni. A gyerekek ugyanis a mese végén megkérdezék: -Anett, akkor most csinálsz nekünk is ilyen bábokat?
Erre ledöbbentem...Húúú, nekem is kb 2 órába tellett elkészíteni őket, pedig én már nagy vagyok, ti ezt nem tudjátok megcsinálni.....
Szóval végül egy kakasos kifestőből kivágtuk a kakast, és ráragasztottuk hurkapálcára és kartonpapírra, így lett báb is, meg a fél órát is kitöltöttük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése