"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."
/József Attila/Én nem ilyennek képzeltem a rendet...
Amikor hazamentem karácsonyra, meglepetéssel tapasztaltam a kis hazánkban lezajló politikai változások hatását. Nagyon aggasztanak az új alkotmány antidemokratikus elemeket tartalmazó kitételei. Amikor otthon bekapcsoltam a televíziót, nem ugyanaz a magyar egyes fogadott, mint amit otthagytam szeptemberben. Számomra igenis világosan érezhető volt, hogy a politikai vitaműsorokban a riporterek úgy teszik fel a kérdést, hogy az a kormánypárt véleményét tükrözze, a hírek úgy vannak összeválogatva a híradóban, hogy ne nagyon kerüljenek be olyan hírek, amelyek negatívan befolyásolnák a kormány intézkedéseiről adott képet. Egyszóval a média szerintem manipulálva van, és ez világosan érezhető.
Múlt héten, takarítás közben kiesett a partvis a kezemből, amikor a francia hírekben meghallottam Magyarországot, Orbán Viktor nevét, és a hírt, miszerint a magyar kormány nem hajlandó az Európai Unió utasítására sem eltávolítani az új magyar alkotmányból a demokráciát korlátozó részeket. Számomra meglepő volt, hogy ebből csak most lett hír itt nyugaton. A német lakótársam is mondta már, hogy a szülei is hallották, mi történik nálunk, és azt mondták, azt hitték, ilyesmi kb csak Kazahsztánban történhet meg, nem egy európai uniós tagállamban. Nagyon elszomorított ezt hallani.
József Attila: Levegőt! c. verse jut eszembe.
Olvassátok el:
http://www.sztaki.hu/~blb/irodalom/jattila/levegot.html
"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! "
Az iskolában a magyar kultúra népszerűsítése a feladatom. Remélem, nem ütközöm majd nehézségekbe, ha ezek a negatív hírek nagyon elterjednek. Viszont azért a legtöbb ember, akivel erről beszéltem, csak annyit mondott, hogy hallott valamit, hogy Magyarországon történik valami, mi is...? Igen, őket most eléggé lefoglalja az elnökválasztás, és a saját problémáik. Valljuk be, ez sem kevés, mint megtudtam, itt is elég sok nacionalista, radikális szervezet tevékenykedik, Sarkozy elnöksége botrányokkal van tele, a franciák sokallják az adókat, sokan sokallják a bevándorlókat, mások éppen azt gondolják, hogy nem adnak elég jogot nekik...
Most már kicsit árnyaltabban látom ezt a képet. Itt Franciaországban védve vagyok mindattól, ami otthon történik. Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert védve vagyok, mert az életemet közvetlenül nem érintik (most még) ezek a változások. Jó, mert távolról, kívülről látom mindezt, objektívebben meg tudom ítélni. Jó, mert minden rossz ellenére tudom népszerűsíteni külföldön szeretett hazám kultúráját, és ez talán most, ebben a történelmi pillanatban fontosabb, mint bármikor.
Rossz, mert szeretnék tüntetni menni a demokráciáért, aktív szerepet vállalni, aggódom a szeretteimért, és nem tudok semmit tenni mégsem. Rossz, mert egyedül vagyok a dühömmel, félelmemmel, szerepvállalási vágyammal, nincsenek körülöttem a honfitársaim, akikkel megoszthatnám mindezt. Rossz, mert a misszióm épp hazám kultúrájának bemutatása, nem akarom, hogy a negatív hírek tönkretegyék az iskolai projektemet.
Ellopták a biciklimet decemberben. A lett lakótársam bankja pedig becsődölt novemberben, és minden megtakarítását elvesztené, ha nem menne haza februárban Lettországba. Ezért pénzt kellett kérnie a szervezettől, hogy hazautazhasson intézkedni. Ennek egyáltalán nem örültek, az én bringa - ellopásomnak sem. Kicsit hűvösebbek lettek velünk a franciák, félek, hogy arra gondolnak, a kelet-európaiakkal csak baj van....A német lakótársam munkahelye, a Játékkölcsönző korábban fogadott lett önkéntest, aki rosszul beszélt franciául. Lakótársam főnöke elmondta: "Hát igen, minél keletebbre mész az európai unióban, annál kockázatosabb önkéntest fogadni, annál több velük a baj..."Tudom, hogy ez egy szűklátókörű megfogalmazás, és csak egy ember véleménye, de rossz ezt hallani.
Magyar vagyok: legszebb ország a hazám az öt világrész nagy területén
Az EVS azt is tudatosította bennem, hogy én mindig, mindenhol Magyarországot képviselem, ha külföldre megyek, azt, amit rólam gondolnak, azt fogják gondolni "A MAGYAROK"-ról is. Ezért elhatároztam, hogy ezentúl még jobban odafigyelek arra, hogy jó benyomást keltsek, megbízható és becsületes legyek. Mivel nem bíznak bennünk annyira nyugaton, nekem talán kétszer annyit kell tennem, hogy ugyanannyira megbízzanak bennem, mint egy nyugatiban. Ahogy József Attila írja:
"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."
A bevonótáborban össze kellett írnunk, mi motivál minket az EVS során. Én a "saját kultúrám bemutatása" részt eléggé a lista végére raktam szeptemberben. Mára ez teljesen megváltozott, ezt tartom az egyik legfontosabb EVS-küldetésemnek. Nekem ide kellett jönnöm, hogy rátaláljak a magyarságtudatomra. Addig ugyanis nem nagyon volt olyanom. Folyton szidtam az országomat, ha külföldiekkel beszéltem, a negatívumokra fókuszáltam, panaszkodtam a bürokráciára, a korrupcióra, a csalásokra, stb. Rájöttem, ez mennyire rossz hozzáállás. Borzasztóan rossz hallgatni egy embert, aki nem szeretettel beszél a hazájáról. A magyarságtudatomat azért sem találtam eddig, mert hazánkban vannak olyan csoportok, akik a hazafiságot a zsidó- és cigánygyűlölettel azonosítják. Én ezért kitaláltam, hogy inkább kozmopolitának vallom magamat, akinek hazája a nagyvilág, minthogy bárkit is diszkrimináljak faji, vallási, etnikai alapon. Most viszont már tudom:
A MAGYARSÁGTUDATOM AZT JELENTI, AMIT ÉN AKAROK, HOGY JELENTSEN. Én találom ki, hogy szerintem mit jelent magyarnak lenni. És ha szerintem jó hazafinak lenni NEM JELENTI zsidók és cigányok vagy bármilyen csoport diszkriminálását, akkor nem jelenti, és kész. MÁRPEDIG SZÁMOMRA NEM JELENTI. NEM HISZEK A GYŰLÖLETBEN. ÉN GYŰLÖLKÖDÉS NÉLKÜL AKAROK JÓ MAGYAR HAZAFI (vagy honleány) LENNI. Az én magyarságtudatom nem zár ki senkit, sőt befogad mindenkit. Én hiszek a diszkrimináció-mentes, gyűlölködés - mentes magyarság-tudatban, és nem hagyom, hogy szélsőséges szervezetek kisajátítsák a "jó magyar hazafi" fogalmát. Nem. Ezt a fogalmat én töltöm meg tartalommal, és mindenki magának tölti meg tartalommal. Ráadásul szerintem még úgy is lehet valaki jó magyar, hogy közben zsidónak, cigánynak, vagy bármi másnak vallja magát. Miért ne? Nem csak egy identitásunk lehet egyszerre. Az identitás olyan, mint a Dreher: Az, amit beletöltesz:)
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
/József Attila: A Dunánál/
Társadalmi szerepvállalás-Casting: Vállalj te is szerepet életed filmjében!
Azért is hálás vagyok az EVS önkénteskedésnek, mert rájöttem egy nagyon fontos dologra. Minden országnak megvan a maga baja, és minden országnak először a saját bajainak a megoldásáért kell felelősséget vállalnia, csak utána kell más ország problémáival foglalkozni.
Én kicsit mindig úgy gondoltam, hogy a fejlett nyugati országokban élő gazdag emberek magasról tesznek arra, hogy mi történik a szegényebb országokban, hiányzik a társadalmi szerep- és felelősségvállalás. Nem segítenek Afrikán, Magyarországnak sem segítenek, pedig megtehetnék, stb...
Most már árnyaltabban látom ezt is. Ezentúl a nyugatiaknak csak a szép dolgokról beszélek Magyarországot illetően, és nem terhelem őket a saját gazdasági problémáinkkal, mert ezt nem nekik kell megoldaniuk, hanem nekünk. Igen. Nekünk. Szerintem mi, magyarok, nagyon gyakran a nyugattól várjuk a segítséget. Viszont az ő életüket a mi problémánk közvetlenül nem érinti, az emberek azzal foglalkoznak, ami hatással van az életükre. Nekünk kell tenni valamit, nem mindig várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Régen Afrikába akartam menni önkénteskedni, hogy tegyek valami hasznosat. Rájöttem, hogy a saját hazámban is van elég tennivaló, most különösen. Ezért először ott kell hasznossá válnom, nem pedig világot megváltani Afrikában. Ezt is fogom tenni. Aktívabb társadalmi szerepvállalást akarok otthon, Magyarországon, és másokat is erre fogok ösztönözni. "Think globally, act locally." Azt hiszem, most értettem csak meg a sokat ismételt mondat igazi jelentését. Köszönöm, EVS.
De mit is jelent a nagyobb társadalmi szerepvállalás? Sokan azt gondolják, az nehéz, és nincs nekem időm erre, és gyűjtenem kell lakásra, meg kocsira, meg gyereket nevelni. Igen, ezek a dolgok is fontosak. De szerintem emellett is lehet, és kell is társadalmi szerepet vállalni, pl. szelektíven gyűjteni a hulladékot, havonta, kéthavonta 1-2 alkalommal 1-2 órát önkénteskedni egy magyarországi civil szervezetben, adónk egy százalékát felajánlani, 3 havonta egyszer, egy darab hajléktalannak 20 forint adományt adni. Ezek közül elég akár egyet is kiválasztani, szerintem ez már igenis társadalmi szerepvállalás. Nem nehéz, ugye?
EURÓPAIDENTITÁS (EU? EURÓ? EURÓPA? EURÓPAI? )
Tudom, hosszúra nyúlik a post-om, de még egy dolgot meg kell említenem, amit az EVS-nek köszönhetek. Ez pedig nem más, mint az EURÓPAI IDENTITÁSTUDATOM. Már ilyennel is rendelkezem, igen. Sok külföldivel vagyok körülvéve, és igenis európai állampolgárnak is érzem magamat, nem csak magyarnak. Otthon ezt nem éreztem ennyire. Múlt hétvégén a németekkel, franciákkal, egy cseh és egy portugál csajjal meglátogattunk egy kis kathar várkastélyt egy eldugott, festői faluban. Egy középkori kávézóban ültünk, magas hegyekre nyíló kilátással a januárban is zöldellő legelőkre. Az Európa minden szegletéből összejött fiatal nukleáris kérdésekről, az Európai Unió jövőjéről, az EU problémáiról, lehetésges megoldásairól beszélt. Mindenki máshogy látja, mindenki gondolkodását befolyásolja a saját kultúrája. Egy dologban viszont egyetértettünk:
SZERETJÜK EURÓPÁT!
Jó dolognak tartjuk az integrációt. Hiszünk abban, hogy csak az összefogás segíthet rajtunk, ha nem akarjuk, hogy ez az ezerféle kultúrát, sokféle történelmi múltat, eltérő gazdasági fejlettségű régiókat magában foglaló Unió továbbra is virágozhasson, akkor is, ha igaz lesz, amit a Financial Times-ban olvastam még kitekintős újságíró koromban: a 21. század történelmét Ázsiában írják, és nem Nyugaton.
Kicsit egy Remarque - regénybe illő hangulatom támadt. Mintha ott, abban a kávézóban megérintett volna valami közelgő rossz szele. Minden jókedvünk és fiatalságunk ellenére is ránk vetült a gazdasági válság, az ugrásszerű ázsiai gazdasági fejlődés, a nukleáris kérdések, a nagyhatalmak fegyverkezésének fenyegető árnyéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése